Tombol a magány a házakban,
kint kevesen járnak álarcban,
bús tekintetük húsba vágó,
ki nevetni mer, már áruló.
Tombol a csend az otthonokban,
vidámság sincs már, csak nyomokban,
sok ember lelki karanténban,
nincs kihez szóljon, pedig van...
Ha szeretnéd, meghallgatlak,
utat engedünk a "zajnak".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése