Elkísért az a pillantás, mely perzselt,
velem utazott , soha el nem tévedt,
életemen, mely mindig őt hiányolta,
ha nem volt velem, is mellettem volt, tudta,
nem feledem, és ha mélyre temetem,
feltámad, lángol, ki nem hűlt testemen,
míg forog a föld és az idő kereke,
addig leszek én az ő hű szerelmese...
2020.04.06
https://www.youtube.com/watch?v=oIkPK6noA74
Üdvözletem! Saját prózák, versek, gondolatok, életesemények olvashatóak a blogban. A visszajelzéseket köszönöm szépen! Jó olvasást kívánok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése