A félrelépés

Perzsi. novella:A félrelépés * A lakás különösen hidegnek és barátságtalannak tűnt , lassan három hónapja. Azóta, hogy Bogi ikerlányai szinte egyszerre költöztek el,s kezdtek új életet kedvesük oldalán. Most ráadásul Vince sincs itthon. Közel 15 éve kamionsofőr, szinte mindig úton van. Bogi szomorúan sóhajtott fel. Míg a lányok itthon voltak,igyekezett tudomást sem venni arról,mennyire elhidegültek egymástól a férjével. Az utóbbi majd' két évben az intim együttléteik száma a nullához közelített. Nem mert, nem akart belegondolni,hogy Vincének ez miért felelt meg így. Vajon van valakije? Nem hibáztathatná, hiszen alaposan elhanyagolta őt is, ès magát is. Férje hosszú évek óta nem látta kiöltözve, kisminkelve. Nem volt topis, de csinos sem. Ha Vince itthon is volt, akkor sem mozdultak ki. Pedig a lányok miatt megtehették volna. Bogi most alaposan megnézte magát a tükörben. Valaha szép nőnek tartotta magát. Szépnek, de sohasem dögösnek. Szőkésbarna , félhosszú, fazon nélküli haja,melyben már sok ősz hajszál is volt, kifejezetten öregbítette. Teste formás és arányos volt, de bőven volt rajta zsírpárna. Igaz, a figyelemfelkeltő mellméretét ennek köszönhette. Körmei erősek, ápoltak voltak,de manikűrősnél utoljára az esküvője előtti napon volt.Tekintete fásultságról és fáradtságról árulkodott. És félelemről. Félelemről, hogy most, mikor kettesben maradtak férjével, kibírják e egymást? Egyáltalán , kell e még ő Vincének? S neki kell e a férje? Kell. Erre most döbbent rá. Most, hogy megfordult a fejében, hogy a férfi akár meg is csalhatta. Elhatározásra jutott. Kikupálja magát, amennyire csak lehet, és újra meghódítja a férjét. Fél évet adott magának. A februári farsangon már dögös nő lesz. A fél év kemény munkája meghozta az eredményt. A salsa órák, a diéta, a pilates, mind-mind kemény kitartást kívántak. Megcsinálta. Megérte. Férje szinte semmit nem vett észre. Otthon minden változatlan volt. Már 9 hónapja háltak külön. Alig beszélgettek. Kivéve 3 hete, mikor Vince hosszabb útra indult. Bogi egy meghívót tett elé. Farsangi mulatság lesz a Centerben. Szeretnék elmenni.-szólt határozottan.-Nincs kedvem , érts meg kérlek. Kiöregedtünk, eltunyultunk, nem akarom lejáratni magam. Aznap érek majd haza Brazilíából, gondolod hiányzik ez nekem? Te menj csak, valamelyik barátnőd majd elkísér.-szólt rezignáltan a férfi. Bogi csalódott volt. Nélküled nem megyek én sem. - mondta, majd otthagyta a férjét. Mire a sétájából hazaért Vince már nem volt otthon. Feladta. Kész, vége, ennyi volt. Elfogyott az ereje. * Most mégis itt áll, s elégedetten szemléli ezt az új nőt a tükörben. Haját még délelőtt égővörösre festette a fodrász, körmeit szakember vette kezelésbe, s az új kontaklencse is megérkezett. Zöld színben, az jobban illett a hajához, mint a barna. Macskanő jelmeze tökéletesen mutatta ruganyos izmait. Közel húsz kilót fogyott. Megigazította a garbó nyakát, felhúzta a kesztyűjét, s belebújt a magassarkú csizmájába. Majdnem hasraesett. Elszokott tőle. A kék liliombrosst , amit reggel vett, a bal melle felé tűzte.Terve sikerült, senki nem ismert volna rá. Azzal az eltökélt szándékkal indult el, hogy ha kell valakinek, akkor nosza! Ha már Vincének nem kell... Korán érkezett. A Centerben nagy volt a kavarodás. Bogi tekintete körbe-körbe járt. Barátnőit kereste. Helyettük egy ismerőst vélt felfedezni. A mozgása, a kézlegyintése... De hiszen ez Vince! Hogyan kerül ide? Azt mondta, nem jön el. Azóta a nap óta nem is beszéltek. Lopva figyelni kezdte férjét. Ragadtak rá a nők. Amerika kapitány jelmeze biztos inkognitót kölcsönzött neki, és mégis... Bogi tudta , ó hogyne tudta volna, hogy a szeme, az az acélkék igéző szeme az, ami mágnesként vonzza a nőket.Lám, most is! Az a szőke tavasztündér hogy csimpaszkodik rá! Szívét átjárta a féltékenység. Elfelejtette miért jött. Mostmár csak egyet akart. A férjét. Hódítani akart. Kis idő elteltével egymás mellé sodródtak. A dübörgő zenében nem hallották egymás szavát, így kézjelekkel igyekeztek kommunikálni. Vince a táncparkett felé intett. Bogi beleegyezően bólintott. A lassú zenére összetapadó testük között vágy cikázott. Pár perc után , a zeneszám vége felé, Vince Bogi fülébe súgott. - Gyönyörű hajad van, s az illatod bódító. És a szemeid! Annyira hasonlítasz valakire, akit régen szerettem.Csak ő mégsem így nézett ki. Feljössz a hotelszobámba?- kérdezte mély, bársonyos hangján, miközben pajkosan kacsintott. Bogival megfordult a terem. Erre nem számított. Heves mozdulattal tépte ki magát férje karjai közül. Annyira hevesen, hogy a bross beleakadva férje jelmezébe, kiszakadt a ruhájából. Bánta is ő! Csak el innen! Zokogva rohant ki az utcára, s vágta magát az első arra járó taxiba. * Otthon még mindig sírva , beállt a zuhany alá. Máskor ettől mindig lehiggadt, most nem sikerült. Haját, azt a dögös vöröset törölközőbe csavarta, majd az ágyra borult. A zokogástól észre sem vette, hogy Vince hazaért. A férfi csendben lépett az ágyhoz. Maga felé fordította nejét. Bogi hevesen lökte el magától. Te gazember!-suttogta sziszegve. Mit képzelsz? Hozzám ne érj! De míért ne?- kérdezte Vince. Mi a baj drágám? Boginak még elvakult dühében is feltűnt, milyen gyengéd a hangja, s milyen csendes, ám mély szerelem ül az acélosan gyémántkék szemében.Pont úgy néz rá, mint amikor a parkban megkérte a kezét, 25 éve. Elment az eszem.-gondolta keserűen. Már képzelődöm is. Hogy lehet ennyire képmutató? Ekkor Vince kinyújtotta a jobb kezét, s kinyitotta a tenyerét. Egy kék liliom bross volt benne.-Nem hiányzik?- kérdezte csibészes mosollyal az arcán... * 2022. Január 26 Perzsi. Kép:pixabay:Viki_B

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése