Isten hozott 2023 ?

Megérkezett. Örüljek? A tapasztalataim szerint hoz újat, de hogy jót is, az már kétséges. Lassan 7 és fél éve, hogy szétműtöttek. Azóta javarészt a lakás foglya vagyok. Amolyan átlagosnál jobban felszerelt luxuscella ez. Még ezt is elviselném. Azonban a folyton jelenlévő, egyre erősödő fájdalmat már nem. Érdekes, míg ki nem robbant a háború,legalább lelkileg jól viseltem. Viszonylag jól. Járvány ide vagy oda, nem húztam fel magam, szinte semmin. Most azonban, Október óta, már türelmetlen vagyok. Meddig kell még kínlódnom? Mi a bűnöm, amiért ezt végig kell, meg kell élnem? Miért nem tudhatok róla, mit tettem, amiért ezt cipelnem, viselnem kell? Fair ez így? Ki, mi döntött felettem, helyettem? Csak a karmát ne indokként. A világból ki tudnék futni, mikor azt olvasom, működik a karma! Nos kérem, soha nem voltam, s nem vagyok rossz embet. Akkor mit fizetek meg épp? Tudom, érzem, hogy ezt a világot valaki teremtette. S szívből remélem, hogy nem olyan vérszomjas, mint ahogyan azt a Biblia leírja. Ami szerint fenyegetve érezheti magát, majdnem minden ember. Hogy jön,( armageddon), s eltöről minket. Válogatás nélkül? Igazságtalanság. Vagy az a 144 ezer kiválasztott tényleg megmenekül? Ha minden kérdésemet feltenném, még a jövő hónapban is itt pötyögnék a telefonomon. Egyet bizzosan tudok: Haza szeretnék menni. Oda, ahol szeretnek, ahol én is szerethetek, s azt el is fogadják. Ahol akadályok nélkül építhetek. Közösséget, bármit. S ha eddig nem volt otthonom, akkor oda szeretnék jutni ahol várnak rám. Ahol feltétel nélkül elfogadnak. Ahol nincs testi fájdalom, ami lassan a lelket is teljesen megöli. Otthoniak: várjatok rám!