Úgy érzem magam, mint egy adó-vevő szerkezet vevő része. Egyre erősebb a kolkektív tudatban tapasztalható zűrzavar, kétségbeesés, letargia. Amit ti éreztek, gondoltok, az rám is kihat. Persze, a személyes környezetem, az életteremben történő erők jobban hatnak rám, de az össz, az egész , ti mind, részem vagytok. Jó vagy rossz hír, mindenki döntse el, de ez fordítva is igaz: én is a részetek vagyok. Bánjatok hát úgy is velem! Napok óta sírhatnékom van. Gondolom sokan másoknak is. Én igyekszem mindenkit szeretni. Nem állítom, hogy sikerül, de igyekszem. Megbocsájtani is, azoknak is, akik módszeresen bántottak, bántanak. Van mikor sikerül, de van mikor egy-egy történés lehúz. Vissza a mélybe. Ilyenkor újra és újra kihúzom magam a gödörből. Sok energiát felemészt, amit egyébként jó dolgokra is tudnék fordítani. Ezért arra kérlek benneteket, úgy is mint egy csepp közületek, belőletek, hogy küldjetek simogató gondolatokat nekem. Jobb napjaimon én is ezt teszem. Teszem, mikor látom a tévében a sikereiteket, ha épp feljuttok egy csúcsra, örülök, mikor sikerül egy vizsgátok, mikor felgyógyultok egy betegségből, mikor jót tesztek másokkal, stb, stb. Veletek együtt sírok és örülök. Érezlek benneteket! Tegyétek hát le kérlek a gyűlölködés nehéz terhét, a haragot, bosszút, a kapzsiságot. Mert érzek. És fáj.
Kérlek mosolyogj nekem!
Kép: pixabay: NamasteNomad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése