Lélelbugyor 1
Kedd van. Nálam hétfő. Mindig jó volt a belső órám, a naptáram, időérzékem. Valami vagy valaki kb másfél éve összezavarta. 2020 októberében az őszi óraállitgatás körül vettem észre a zavart. S azt, hogy bár a felhős, szürke időt kedvelem, fokozottan vágyom a csendes, nem meleg napfényre. Arra, hogy több legyen a napsütéses órák ideje. 2016 februárjában már szinte fizikai fájdalnat okozott a sokadik gerinc s egyébb műtét után a korai sötétedés. Emlékszem, álltam a rehab intézeti szoba ablakánál, s szinte sírva néztem, ahogyan a nap eltűnik a horizont mögött. 17 órakor már sötét volt. Hozzájött még az ingerszegény környezet hangulata, a szobatársak életritmusa,(19-20 órakor már aludni tértek), s a lámpafényt is nehezen tolerálták. Beszélgetés, olvasás hiányában ismét csak a zene gyógyító, kedélyjavító erejéhez folyamodtam.Fülhallgatóval. Nehéz időszak volt az is. Hajbalban tudtam volna csak aludni, addigra hatott a sok fájdalomcsillapító. A szobatársak akkor keltek. Hajnali 4-5 óra körül. Bevallom, a fény hiánya, s egyebek miatt sokszor sírtam a takaró alatt. Az ellopott mobiltelefonom... A mellbevágó felismerés, hogy ósszesen 5 fő volt körülöttem az esetkor. 3 intézményi dolgozó, és 2 szobatárs. A mardosó gyanú. A félelem a hogyan továbbtól. Az illemhelyen rám törő nővér tekintete.A sírás a helyzeten nem változtatott, de valamivel "jobb" lett. Pedig anno apám mondta, a sírás nem old meg semmit. Tévedett. Feszültséget csökkentett, s segített az önkontrollban. Sírás nélkül lehet, hogy taroltam volna. A körülöttem lévőket. Köztük 1-2 Ursula típusú nővért is. A gúnyosan beszólogató főorvosnőt is. Az ember, mikor kiszolgáltatott, akkor érzékenyebb, türelmetlebebb. Ezt sokan nem veszik tudomásul.Szerencse, ha kevés a fásult ember körülöttünk. Akkor, ott minden perc napsütés, fény kapaszkodót, reményt jelentett. Reményt, hogy egyszer vége lesz. 6 év telt el azóta. S mégis, minden év februárjában feltörnek ezek az emlékek. A testem, lelkem emlékszik rá. Bár fedné jótékony homály!
*
2022.02.08
Zene: Mike the mechanics:Silent running
https://youtu.be/eug9TEXKBPY
![](http://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPFOuALRNWstmIIUbGbkK4nT49U2uEFTVD0ACKHCYPfxcfKZHwUTJJYLoha8aNQBr1UvBdgvrE4FETPNcUVfAKlKDCTj4vGOINsFr88LYZDlmm4YYovuO15WWByTcGcN8/s113/Erzsi3.jpg)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Meghasadva
Vártalak. Jöttél, majd össze is törtél, mint a daráló a diót, mondd miért dobtál el mint egy rongyot? Szerettelek, de már nem bírom, a f...
-
A te szemed jelentette nekem a világot, benne volt minden, mi imádott, a tenger kék hulláma, vad, zúgó morajlása, hányódó lelkem vívódása, ...
-
Úgy érzem magam, mint egy adó-vevő szerkezet vevő része. Egyre erősebb a kolkektív tudatban tapasztalható zűrzavar, kétségbeesés, letargia....
Köszönöm szépen Aranka!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Aranka!
VálaszTörlésNa végre, annyi bénázás után talán sikerült visszatérni az eredeti fiókomhoz. Sorry!
VálaszTörlésKedves Aranka! Megnéztem a blogod. Gratulálok!:-)
VálaszTörlésPerzsi.