Befőttek, avagy ínséges időkre bedunsztolt ismerősök. (1 rész)
János rezignáltan nézte a monitort.Már megint egy sütirecept. Unottan továbbgörgetett. Ez meg a agyonrágott politika. Jaj, de unom már! Vicces oldal..szinte az összes viccet ismerte már, azért a havi 1-2 új poénért meg csak nem görgeti végig az összes bejegyzést! Na, itt meg Moncsi unokái. Édesek na, de mindennap 20.30 képet róluk nézni? Végre! Ez nem csoportbejegyzés, ez Kálmán szöveges üzenete. De ki az a Kálmán? Ez a fazon még csak képről sem ismerős. Hogy került EZ ide, az oldalamra, az ismerősök közé? Adatlap-profil-névjegy-képek... ja, ez a rövidlábú fociimádó, akivel általános iskolában egy osztályba járt, az alsó tagozatban. Hmm...el is felejtette, hogy ő is az ismerőse. Kis nézelődés, semmi érdekeset nem oszt meg ez a fószer, de ha már itt van, elfér:legyintett János. Ásítozva görgetett tovább. Vérnyomása kezdett felfelé kúszni. Jóreggelt kávés képej hada, majd jóéjszakát, szép álmokat, emo-k tömkelege...kezdett az agyára menni. Amúgy sem értette, mi a jó abban, ha felnőtt ép elméjű(?) emberek giffekkel, emo-k tömkelegével jelzi másoknakn a véleményét. Nem tudnak írni? annyit sem, hogy ez tetszik? Ja, arra ott a tetszik gomb. Akkor annyit: jó ez a kép. Te csináltad? Vagy bármit. Csak ne emo-k hadát! Felnőtt emberek infantilis módon vigyorgó színészek, ismert emberek, csecsemők képével fejezik ki érzelmeiket. Hova jutottunk?- morgolódott János. Ezt nem bírom tovább. Hazajövök, ez a net, a tévé a szórakozásom, és egyik sem tud lekötni. Gyorsítsunk kicsit! Megnézem az ismerőseim listáját, hátha valaki értelmes, kommunikatív embert is találok. Meg pár jó nőt. Legalább a bikinis képeiket tennék fel, ne az unokáikat!-vigyorgott János. 839 ismerős. De ebből mennyi az, akit valóban érdekel mi van velem? Akit bármikor felhívhatok telefonon, vagy elhívhatom sörözni?Lassan görgette most az oldalt. Nagyon lassan. Egyre szomorúbb, és egyben dühösebb is lett. A létszám majd 65 százalékával évek óta nem is találkozott, telefonon sem keresték egymást.A többiek szomszédok, akiket úgyis mindennap lát, pár távoli családtag, a többiek meg munkatársak. Őket is látja, heti 5-6 napon át. Akkor mi értelme ennek az egésznek? Ha legalább messengeren kommunikálnánk egymással. Beszélhetnénk a régi időkről, vagy a jelenről. Mi történt velünk, esetleg találkozót szervezhetnénk. De nem. Itt minden áll. Mindenki fújja a magáét, fotelharcosokká váltak, nethuszárokká. Itt élik az életüket. Aki nem ír, az meg úgyis csak kukkol.Mint én-villant a fejébe.Megfájdult a feje. Én nem, én más vagyok. Én segítek, ha kérik! De ki kéri? -szólalt meg benne egy hang. Senki- válaszolta saját magának.Bezzeg, mikor fiatal voltam! Nem volt net. Együtt rúgtuk a labdát, míg be nem sötétedett. Ma már ezt nem tudná megtenni. Ha lenne is hozzá partner pár cimbora, ő saját maga csak nézni tudná. Meghízott, vagy ahogy ő nyilatkozik saját magáról: megemberesedtem...Dühödten görgetett ismét végig az ismerőslistán. Ezzel sem találkozom, az sem ír nekem, még a névnapomon sem küld képet sem, mintha az pénzbe kerülne... Elfelejtette, mennyire is utálja a netes köszöntéseket. Semmitmondónak, bájolgó megmutatommilyenjófejvagyok dolognak tartja. Aki eddig sem köszöntötte telefonon, és személyesen sem, az a neten se tegye. Mire gondolatsora végére ért, azon vette észre magát, hogy azt a 65 %-nyi embert, mind lekorlátozta, távoli ismerősnek titulálta. Jól van ez így. Legalább nem dühítem velük magam. Elférnek itt, elülnek mint a befőttek....
Hát semmi kiút nincs ebből a helyzetből?-tette fel magának a kérdést.Felállt a gép elöl. Inkább lefekszem, kipihenem magam, az legalább jt tesz, s meg is fog látszani rajtam. Nagy léptekkel indult a hálószoba felé. Megbotlott, és egyensúlyát vesztve az éjjeliszekrényre borult. A tárgyak a földre estek. Sok , ott feledett ez meg az. Közöttük egy könyv is.Kendrick Alex, Kendrick Stephen, Alcorn Randy könyve, a : Valóban bátrak. A nővére ajándékozta neki még elmúlt karácsonyra, pedig tudta, nem szeret olvasni. S egyből 2 könyvet is! A : Merj szeretni címűt is, és olyan jelentőségteljesen nézett közben. Mi bajom lehet? Beleolvasok, aztán úgyis elalszom közben-dohogta János. Tévedett, de mekkorát! Már hajnalodott, mire befejezte az olvasást, a könyv végére ért. Se friss, se szép nem leszek, kialvatlan vagyok, de megérte! Rég szórakoztam ilyen jól. Persze senkinek el nem mondom, hogy olvastam, és még tetszett is. Az olyan férfiatlan...
Folytatása következik
Minden jog fenntartva!
Zene: Elton John: Blessed (Áldott)
https://www.youtube.com/watch?v=fPiH3jA6E7I
