Bezárva 3

A gyerekek ijedten kérdezték. Gyuribá, hol a hatodik kiskutya?
-Bent a házban, szólt az öreg. A fiúk szélsebesen rohantak  be Gyuribá nejéhez, Manyikához.
Kint az öreg még mindig búskomoran álldogált. Éjjel ki tudja miért, megnézte a kölyköket. Akkor látta, hogy az egyik, "élettelenül" fekszik az anyja mellett, még a többiek sem melegítették. Felvette a kölyköt, aki ekkor megmozdult. Nem nyitotta ki a szemét, csak reszketett egyfolytában, és a szeme könnyezett. Mivel még nagyon kicsi volt, erős esélye volt, hogy még hajnalhasadás előtt elhull. Bevitte a házba mégis, s most állatorvos vizsgálja, bár az ő szeméből is a lemondás sütött.
Bement a fiúk után, épp a végszóra.
- Manyika a kutya bélgyulladásban szenved. Kezelem, ha ragaszkodnak hozzá, de...
Ragaszkodunk! Kiáltott a két fiú, Manyika helyett.
-Jó. -mondta Gyuribá is, de ti fogjátok neki beadni a gyógyszert, ti etetitek cumisüvegből, ti virrasztotok mellette, mindent ti csináltok. Nekem erre nincs időm.
Így is történt, 1 héten át, cumisüveg, meg minden, ami ezzel járt. A kiskutya nagyon lassan épült csak, s folyton könnyezett. A két fiú ismét kevesebbet evett, aggódtak, szavuk alig volt. Ezt a hetet az alváson kívül, amit felváltva oldottak meg, Gyurkabáéknál töltötték. Végül a hetedik nap hajnalán a kiskutya kinyitotta a szemét, s bár még eldőlt mikor fel akart állni, de legalább már nem remegett, és nem "sírt". Manyi néni, Gyurkabá! Ő egy igazi harcos!Harcos lesz a neve! Ugrándoztak, kiabáltak a fiúk. Az, harcos, mondta az öreg, de ti is kellettetek hozzá.
Az öröm nem tartott sokáig, a karantént feloldották, s hétfőn ismét mehetnek suliba a gyerkőcök.
-Nem visszük a kutyát, megmondtam: szólt János. Nem tömbházba való.Jutka elbizonytalanodott, de ura hajthatatlan volt.A mama jól van, de elvitték 3 hét rehabilitációra, mi meg mindjárt indulunk.
Férfinem ide vagy oda, a hazautat a két fiú végigpityeregte.Hiszen kisfiúk...
Otthon minden a régi volt, de unalmas. Nem érdekelte őket a net, nem lógtak a telefonon, még  a tévét sem kapcsolták be. A szülők kint pusmogtak a konyhában, majd János eltűnt. Este érkezett csak vissza, egy dobozféle volt nála.Óvatosan letette az előszoba padlójára. A fiúk kedvtelenül ücsörögtek rá se hederítettek a dobozra, csak amikor az mozogni kezdett. Kíváncsian mentek oda, kinyitották és...
és ott volt ő, ő a könnyező harcos! :-) Ám most nem a betegségtől könnyezett, hanem az örömtől..kiskutya, gyerekek, az egész család egyaránt.
Lám, ahogyan a mondás tartja: Minden rosszban van valami jó. Újra boldog szülők, összetartó testvérek, új családtag, boldogság, mi kell még?