Zene: Havasi Balázs: Az út (The Road)
https://www.youtube.com/watch?v=WUsQbri9yaI
Olyan vagy...
Olyan vagy mint egy néma kő,
mely érdesen karcolja lelkem,
durva dörzspapír, mely feszültséget sző,
s fekélyes sebeket hagy a testen.
Tüskéid húsomig hatolnak,
mérgüket belém lövellnék,
de az évek simára csiszoltak,
s megmaradt bennem minden, mi érték.
Kép: pixabay: Pexels
Villiam, ha élne...
*
Vajon élnéd e a ma korát,
és látnád e az alkonyát,
éles szemeiddel a népet,
vajh, hogy írnád le a véget?
Vagy ülnél te is egy trónon,
és gúnyolódnál kis írnokon,
ki csak körmöl, reggeltől estélig,
s morzsákból él, persze; ha engedik.
Hagyd meg hitem benned, ó régi Úr!
Hadd szóljanak műveid "bitangul",
s te lépdelj fel az írói mennybe,
négyszázötvenhét lépcsőn a fénybe.
*
(457 éve született William Shakespeare, és ugyanezen a napon hunyt el 1616-ban, 52 évesen.)
2021.04.23 (Perzsi.)
Kép: pixabay: Wikiimages
Vergődő föld
Hangosan szól, ordít, zihál,
Hawain tűzhányó pipál,
sír, csendes beletörődéssel,
már nem köt békét az emberrel,
elsöpri,mert túlélni akar,
halkan piheg, s végül betakar.
*
(Perzsi.)
Kép: pixabay : stokpic
Tudod, olyan furcsa minden,
reggel beléd mar a nincsen,
és kineveti könnyeid,
azon a vaksi szemein,
szinte érzed vad kárörömét,
ahogyan magasodik, föléd,
te meg csak levegő után kapkodsz,
s kínodban össze vissza csapkodsz,
kergetnéd el, az alvégre,
de kapaszkodik;a fenébe!
https://www.youtube.com/watch?v=Lyjx3StyQ_8
Egyszer volt, hol nem volt...éldegélt ott fent az égben egy Isten. Megteremtette az embert. Először csak kettőt. Állítólag. Nem állíthatom, nem voltam ott. Minden ment a maguk valójában, mígnem sokan lettek az emberek a földön. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a beléjük ültetett "versenyszellem" ekkortájt harapózott el. Minél többen lettek, annál inkább versengtek. Ki szebb, ki ügyesebb bármiben, ki tud jobban kitűnni a többi közül. Ekkor történt az, hogy az egyik egyed, legyen a neve Pötty, leült az árokpartra, s könnyeket hullatott. Volt ebben a könnyáradatban szomorúság, értetlenség, és düh is. Ahogy ott pityergett, megjelent előtte Isten. Több sem kellett Pöttynek! Fel sem fiogta, hogy ilyen nemigen történik meg mindennap, nekiesett az Úrnak. Te miért hagyod ezt? Szórakozol velünk? Mikor túlnépesedtünk, aktiválódott bennünk a tűnj ki gén, de nézd meg mit tettél! Alig akad ember, ki a másik érzéseivel, gondolataival is foglalkozna, mindenki csak lenyomni, elnyomni akarja a másikat, csak, hogy ő "tündökölhessen"! És ezért miért engem okolsz? -kérdezte halkan a Teremtő. Nem te unatkozol?Kérdezte Pötty. Nem unalmadban futtatod csúcsra az embereket? Ez a versenyfutás úgy néz ki, lassan már csak egymás eltaposásáról szól. Te ebben leled örömödet? -kérdezte Pötty. Nézz a dolgok mögé.- szólt Isten. Mindig bűnbakot kell keresnetek? Hol az ördögöt, hol engem? Sosem keresitek magatokban a választ? Bevallom, amit ti versenynek hisztek, az az is. Mindketten figyelünk. Az ördög és én is. Mindenkiben ott vagyunk mindketten. Ti magatok döntitek el tetteitekkel, szavaitokkal, gondolataitokkal, és írásaitokkal, hova tartoztok. Lesznek jobb napjaitok is, akkor engem láttok, éreztek magatokban. Lesznek mélypontjaitok, akkor az ördög kacarászik bennetek. Lent, fent. Fent, lent. Az biztos, hogy aki úgy akar érvényesülni közületek, hogy közben igyekszik a másikat maga alá gyűrni, lassítva, akadályoztatva a csúcsra jutásban, ott én nem vagyok jelen.Ott, hol az irigység az árulkodás, (Júdás) hódít teret magának, csak szemlélőként vagyok jelen. Ahol ti vezetőket választotok, majd rájöttök , hogy visszaélnek a beléjük vetett bizalommal, s nem váltjátok le őket, nos ott sem találtok meg engem. Mint ahogyan ott sem, ahol hinta-palinta emberek lakoznak. Te is érzed, és mindenki, mennyire felgyorsult ez a verseny. Nem mindegy hogyan játsszátok. Nyugodj meg, s akkor észreveszed, hol keress engem, ha szükséged van rám. Ott találsz, hol halk szó, kérés, mosoly, együttérzés,megértés és vidámság van. Korlátok nélkül.- Így szólt Isten, majd átnyújtott egy papír zsebkendőt a még hüppögő Pöttynek, s szép lassan "láthatatlanná" vált.
Távolság
A távolságot tőled,
pajzsként hordozom,,
hűséges társként ölel,
ha rogyadozom.
Nem tűri a vargabetűt,
felpofoz, ha csalok,
kezembe nyom egy hegedűt,
s rendel egy abszintot.
Zord
Zord tekintetek között,
elhuny a bizalom,
a hit vakvágányra fut,
elhagy minden rögöt,
mert bűzlik a hatalom,
ím, szolgasorsra jut.
KéP. pixabay
Bárka
Hullámok tetején ring csendben,
miközben semmi sincs rendben,
szép dolog a hit és remény,
együtt élni elég kemény.
Kép:Net: Index
Vártalak. Jöttél, majd össze is törtél, mint a daráló a diót, mondd miért dobtál el mint egy rongyot? Szerettelek, de már nem bírom, a f...