Fázom...

Hiányod terheli a hűvös reggelt,

mely  borúsan átöleli a fekhelyt,

hol arcod folyton szemem előtt lebeg
,
benne könnyes kék szemed fegyenc verem.



Kicsókolnám a kékségből a borút,

kemény vagy, egy alaszkai malamut,

ahol fénynek kellene ragyognia,

sötét csapdába csalt egy  gránitkocka...



S én jéghideg leheletétől  fázom.



Meghasadva

 Vártalak. Jöttél, majd össze is törtél, mint a daráló a diót,  mondd miért  dobtál el mint egy rongyot? Szerettelek, de már nem bírom,  a f...