mely borúsan átöleli a fekhelyt,
hol arcod folyton szemem előtt lebeg
,
,
benne könnyes kék szemed fegyenc verem.
Kicsókolnám a kékségből a borút,
kemény vagy, egy alaszkai malamut,
ahol fénynek kellene ragyognia,
sötét csapdába csalt egy gránitkocka...
S én jéghideg leheletétől fázom.