Tehetünk érte. Tehetünk?
A mai időkben a földi lét erősen hasonlít az elképzelt pokolhoz. Jó, jó, azt mondják, olyan, amilyennek képzeljük, amilyenné tesszük. Igaz ez így? Ennyire egyszerű lenne? A mikrovilágunkban bizonyára. De ahhoz kell egy erős, jól működő családi háttér. Nem mindenkinek adatik meg. S ha mégis igen, meddig lehet ott teljesen elégedett az egyén? Nem élhet örökké burokban. Miért nem? Mert a világ része. Az emberiség része. Az EGY egész része. Mindenki felelős nem csak magáért, hanem embertársáért is. Nem dughatja a fejét a homokba, nem bújhat el. És ez igenis lehet ijesztő. Ijesztő, mert 2 éve érezzük, érzékeljük, hogy az egyre inkább pusztuló világunk az utolsókat rúgja. A jelenlegi formájában. Egyedül nem megy. Egyedül nem tudja senki helyrehozni. Még Bruce Willis sem. Chuck Norris sem. Mi magunk vagyunk a hősök. De csak együtt.Tenni kell a jóért, cselekedni kell. Magától semmi nem javul meg. Már nincs, soha nem is volt olyan, hogy én. Van helyette a Mi. Nem MI. Azt mellőzni kell, vagy helyén kezelni, nem adni neki nagy teret. Többet árt mint használ. Akárcsak azok, akik benne látják a jövőt. Akik azt hiszik, a pénz az Isten. Nekik meg kell mutatni, hogy tévednek.
A múltat siratva elveszünk,
mintha sosem élt volna jelenünk,
csodára várunk, de hiába,
rászámolunk az imára,
pedig bennünk van az erő,
a szép jövőt teremtő.
2022.01.21
Perzsi.
Címkék:
Gondolatok,
vélemények.

Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Meghasadva
Vártalak. Jöttél, majd össze is törtél, mint a daráló a diót, mondd miért dobtál el mint egy rongyot? Szerettelek, de már nem bírom, a f...
-
Vártalak. Jöttél, majd össze is törtél, mint a daráló a diót, mondd miért dobtál el mint egy rongyot? Szerettelek, de már nem bírom, a f...
-
Kedd van. Nálam hétfő. Mindig jó volt a belső órám, a naptáram, időérzékem. Valami vagy valaki kb másfél éve összezavarta. 2020 októberében ...