Észrevétlenül
Nem rendszeresen, de azért írok ide is. Hogy blogot vezessek, arra az késztetett, hogy nem akartam mindenféle oldalon elfogadni, eltűrni az önkényes moderálást. Félreértés ne essék. Nem káromkodtam, nem szegtem szabályt. Ennek ellenére több emberrel együtt, szinte egyidőben vettük észre, hogy az állítólag érinthetetlen blogunkból bejegyzések tűnnek el. Vagy részlegesen, vagy teljesen.
Szóval, kikötöttem itt. S mivel a statisztika szerint kevesen olvassák a bejegyzéseimet, hát nosza! Miért is jó ez nekem? Mert így kevesebb megfelelési kényszer van bennem. Bátran, szabadon írhatok. Szinte bármiről.Tisztelem azt a pár embert, aki olvas, de mivel nem írnak róla véleményt, így szinte nulla kötelezettségem van. Hiszen nem vagyok ingyenbohóc, máshol is lehet olvasni a neten bármit. Nem szándékozom a magánéletemről írni, az az enyém. Marad hát az olvasónak a pár kezdetleges vers, a novellák, és a véleményeim az életről, a történésekről.Véletlenek nincsenek. Ezt hiszem. 2 napja gondoltam arra, leírom a véleményem a közösségi oldalon lévő viselkedésről.
Eredetileg külön bejegyzést szándékoztam róla írni. Ám nincs új a nap alatt, úgyis csak olyant tudnék írni, amit már más is leírt. Vagy talán mégsem?
Ma egyik ismerősöm szomorúan írta az összes követőjének, egy ideig nem posztol semmit, mert hiába minden igyekezete, hogy az élményeit megossza másokkal, szinte alig szólnak hozzá a posztjához. Ismerős ez az érzés. Mivel a fb nem mutatja, hányan olvassák a bejegyzést, csak abból tájékozódhat a posztíró, mennyi like-ot kapott, vagy hányan írtak hsz-t. Nos, én is megfigyeltem, újabban az emberek csak kukkolnak. Nem vagyok like vadász, de nem értem, ha tetszik egy versem, vagy bármi megosztásom, miért nem lehet jelezni? Miért lettek ennyire közönyösek az emberek. Pontosítok: Miért lettek ennyire irigyek az emberek?Igen, irigyek. Ha valaki nem posztol sűrűn, de néha mégis hírt ad magáról, akkor miért azt nézik, ki hol üdült, és a fene egye meg, de erre neki honnan van pénze. Az én kérdésem azonban az: Mi köze hozzá? Csak ezért nem lájkol? akkor miért ismerősöm? Ha csak irigykedni képes, mit keres nálam?
Másik téma, de mégis ugyanez. Versek. És most nem szerénykedem. Nem első osztálybeliek a verseim, de bizton állítom, van aki még így sem ír. Megfigyeltem, hogy a verseket szinte kivétel nélkül az lájkolja, aki nem ír verset. Aki szintén rímfaragó,,, na az elvárja, hogy szívezzek, lájkoljak, méltassam, miközben ő még ahhoz a vershez sem szól hozzá, amit máshol már tetszikelt. Sosem vártam, vágytam szívekre, lájkokra, stb, de azt vérlázítónak és dühítőnek tartom, ha valaki hülyének néz, és ki akar használni. Elvárja, hogy az ő versét megosszam, lájkoljam, dicshimnuszt zengjek róla, más szóval legyek én a népszerűsítő kis hülye- Hát nem. Vannak versek amik tetszenek, de ahol kiszagolom, hogy mire megy ki a játék, ott akkor sem hagyok dicséretet, ha az illető a világ legjobb versét írta meg.
Ugyanez vonatkozik azokra a megosztásokra is, amit ismerőseim posztolnak ki. Akik évek óta az ismerőseim, de soha annyit sem írtak, jeleztek nekem, hogy uff, azok azt kapják, amit ők adtak. Azaz a semmit. Félreértés ne essék, nem ebből áll a világ, nem a neten élem életem, pusztán betelt a pohár. Visszataszító számomra az is, amikor kedvelek egy verset, bármit, s 2 perc múlva már jön a felszólítás, kedveljem xy oldalát, mert lájkoltam a versét. Egy frászt, már csak azért sem.Valamint kiráz a hideg, mikor ismeretlenek nyilvánvaló szándékkal azért jelölnek ismerősnek, hogy még több szívet, lákjot, ajnározást, bókot kapjanak majd tőlem, mint potenciális ismerőstől. Úgysem jelölöm vissza.Főként mert 10 jelölőből 9,8 % még írni sem tud. Bemutatkozást a jelölés mellé.
Szóval kedves olvasó, nem én vagyok a te embered, ha ezt várnád tőlem. Cserébe viszont én sem várok tőled semmit. Még jó szót sem. Csak halkan reménykedem, azért nézel be néha, vagy akár rendszeresen, mert van bennem valami, ami téged érdekel.
Elnézést kérek a tegezésért, rossz netes szokásnak tartom, s épp ezért jelzem, én magázódni szeretek.Annak is van valami bája, s nem a távolságtartás az elsődleges célja.
Szép napot kívánok!
Zene: Gergely Róbert: Sóhajok szállnak az éjben.
