Szomorúság

Sikít a lelkem. Szeretetet  akartam adni. Úgy tűnt, kell valakinek. Aztán kiderült, mégsem. Eldobott...  Azt még megérteném, ha meggondolta magát, van ilyen...bár az is rohadtul fájt volna: Lehet elegánsan is visszakozni.  Akadályoztatás áll fenn, (vagy ki tudja), és nem ír, nem hív, se füstjel..úgy érzem magam, mint egy utolsó...  Ja, bocsi, lelkem is van.
Nyugalom..nagyobb bennem a titoktartás és  még mindig a szeretet, hogy butaságot csináljak, netán bosszút álljak. Azzal nem csak őt bántanám, a saját szeretetem is szembe köpném. Kicsinyesség lenne.

Bár tudnám, miért viselkedik így egy felnőtt férfi.
Bár tudnám, miért követi el ugyanazt a hibát, mint kamaszként.
Bár tudnám, mit vétettem én azon kívül, hogy anno akkor megszerettem, és nem feledtem azóta sem.
Bár tudnám, mit keresek itt.
Bár tudnám, mi a fenéért nyavalygok .
Már hülyére bőgtem magam, pedig apu mondta mindig, a sírás nem segít. Hát valóban nem, de nem tudom megállítani...
A múltat nem tudom nem megtörténté tenni.

Bár csak olyan tiszta maradtál volna nekem, mint amilyen kamaszként voltál...
Bár csak én is az maradtam volna számodra, ami voltam.
.Amilyen hülye vagyok, mindig várni fogom...

https://www.youtube.com/watch?v=KM4N0a-2hP0