Bezárva 1

János szomorú arccal nézett ki az ablakon. Napok óta feszült volt, nem találta a helyét. A munkahelyéről határozatlan időre, fizetés nélküli szabadságra küldték a járvány miatt. Kamionsofőrként megszokta, hogy folyton úton van. Két fuvar között eddig csak 3-4 napot volt otthon, jó esetben. És ez már így ment hosszú évek óta. Tulajdonképpen, mióta a két gyerek megszületett, azóta. Azaz 8 éve, mikor is nagyobbik fia megszületett. Muszáj volt, kellett a pénz. Akkor nem szívesen hagyta magára a feleségét a picivel, s mikor távol volt, alig várta, hogy hazaérjen. Akkor még... És ma? Mára hova lett mindez? Olyan idegen most minden...
--
Összerezzent, mert a két fia átrobogott a szobán, indiánüvöltést hallatva. A tévében épp ilyen film ment, azt utánozták. Bezárták az iskolát, hát most otthon az egész család.Az idegei pattanásig feszültek. A kamionban vagy csend szokott lenni, vagy zene szól a rádióból, itthon meg a zsivaj, no és neje folyamatos élménybeszámolója. Melyik szomszédasszony kivel, mikor, hol, kinek a gyereke milyen tanfolyamra, stb. Kiment a konyhába, gondolta ráfér egy kis paradicsomlé. A felesége fel sem nézett , a telefonját nézte, és sorolta a "híreket". Nem kellett sok hozzá, hogy összekapjanak.
--
A hírekben azt mondták, még 3 hét előreláthatóan, és feloldják a zárlatot. Te jó ég, még 3 hét! Mit fognak addig csinálni?
Ekkor megcsörrent a telefon. Nagymama kórházban van, le kellene utazni hozzá. Ugyan nem lehet látogatni, de mire hazaengedik rendbe kell tenni a lakást, mert csak száraz,  egészséges környezetbe engedik haza a nagyit. Jánosnak jól jött ez a különmunka. Gondolta, addig sem kell mással, másokkal foglalkoznia, míg tart a felújítás. Ha akkor tudta volna, mekkorát téved!
--
Gyuri bácsi kiabált át a kerítésen:Helló János fiam! Hát benneteket is lehet látni? Mi szél hozott? A mama kórházban, mi felújítunk...dörmögte János a bajusza alatt.
-Segítek fiam, úgy gyorsabban megy. Nem ment gyorsabban. A két gyerek unatkozott, wifi hiányában, net nélkül, duzzogva ültek a lépcsőn. Gyuri bácsi befogta őket. Először csak cipekedésre, utána már kisebb barkácsmunkákra is. Jutalmuk az  volt, hogy segíthettek megetetni Daisit a híres kutyát, mely 6 fajtatiszta kuvasznak adott életet 2 hete. A két lurkó csillogó szemmel nézte a kiskutyákat. Nem viszünk haza egyet sem-mondta János. Felesége sűrűn bólogatott.
Nem is kell, mondta Gyurkabá. Az egyik az övék lesz, és a szünetekben lejöhetnek a kutyájukhoz.


Folytatás...valamikor. :-)

Tóth Árpád:Amíg a csókot...

Tóth Árpád: Amíg a csókot megtaláltam

Forró és száraz volt az este,

Zengő üvegből volt a teste,

S a törleszkedő, illatos fák

Lágy lombja csupa villamosság.

Ideges, szikrás alkonyatban

Állottam ifjan és riadtan.

És hallgattam, mintha zuhogva

Valami vak malom zokogna.

Égő agyam alatt a mélyben

A szívem zakatolt az éjben.

A vérem titokzatos árja

Hajtotta bennem muzsikára

A vágyakat, forgatva resten.

...Ó, mennyi álom, fény meg isten

Dalolt és lüktetett át rajtam!

És közben száraz lett az ajkam,

Forró és száraz, mint az este,

S a megváltás csókját kereste...

Futottam, félaléltra váltan,

Amíg a csókot megtaláltam,

Az első nyirkos, hűvös ajkat

Az első bús férfi-nyugalmat,

Az első csöndes, árva szennyet,

S könnyes szemem fölött a mennyet.

(Tóth Árpád: Arad, 1886. április 14. – Budapest, Várnegyed, 1928. november 7.)

https://www.youtube.com/watch?v=4xbz2svb9zc