Uborkafa
Felmászott az elvtárs a fára,
uborkafa tetejére,
onnan intett, le, a mélybe,
nyírd meg a kutyát, de kopaszra,
mert az ellenséget meg nem ugatta,
ezért ülök itt fent, délben,
az uborkafa tetejében.
Kincs
Kincs, mit birtokolni nem lehet,
s ez éppen a tiszta szeretet,
mi néha szemmel látható,
máskor mélyről bányászható,
megfoghatatlanul markolod,
sajnos, néha eldobod,
majd zokogsz utána szüntelen,
s kutatod, de ő már hűtelen.
Szobor
Egy bányászváros rejtett zugában,
a Kegyeleti park sarkában,
rejtőzik a beomlott tárna szobra,
óvó kezek tették oda,,
s három táblára vésett név,
őrzi 569 hős "elestét".
Régész
Az idő ura is lehetne,
hisz régi kincseket ás elő,
de feje felett már gyülekezik,
a vészterhes szakértői felhő.
Lánc
Lelked tündöklő szépsége,
gyöngyöket gurított elém,
s ebből lett Isten nyakéke,
mit büszkén viselve elér.
Lelked rejtett sötétsége,
láncokat kovácsolt nekem,
s háborgó tenger mélysége,
vasmacskaként, vérző sebem.
Cowboyok
Prérin, a tűző nap hevében,
hajtja a marhacsordát serényen,
szeme ide, oda cikázik,
egy indián épp arra portyázik...
Krumplibogár
A veteményes sarkában ül a néne,
fején kendő, a szél le nem tépte,
elrévedve nézi , mekkora a kár,
zúg az éji, ja nem, a krumplibogár!
Magány
Felsír az embergyermek,
a szülőszoba felragyog,
könnycsepp csillan a szemen,
a magány köztük andalog.
A csöppség már idekint,
de szíve még fent honol,
oda már csak hajszál köti,
lent, egy angyal sorsot horgol.
Táncol a lét inogva,
mindig van egy dilemma,
hol az otthon , vagy itthon,
Isten eldönti, titkon.
Titok
Beette magát a sejtek közé,
DNS-be kódolva,
csipkézett véredények mögé,
a végtelennek hódolva,
kering, míg az idő létezik,
és azon is túl, emlék marad,
ha a teremtésről kérdezik,
rögtön vidám fityiszt mutat.
