Olyan, hogy sors, nem létezik,

s messze még a végtelen,

parányi értelem izzik,

megpihen a léteken.


A jövő, minden rejtélyével,

kiszámítható, mint az egyszer egy,

éltél, s majd halsz is idővel,

de közben a szépség gallyra megy.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Meghasadva

 Vártalak. Jöttél, majd össze is törtél, mint a daráló a diót,  mondd miért  dobtál el mint egy rongyot? Szerettelek, de már nem bírom,  a f...