Tombol a magány a házakban,
kint kevesen járnak álarcban,
bús tekintetük húsba vágó,
ki nevetni mer, már áruló.
Tombol a csend az otthonokban,
vidámság sincs már, csak nyomokban,
sok ember lelki karanténban,
nincs kihez szóljon, pedig van...
Ha szeretnéd, meghallgatlak,
utat engedünk a "zajnak".
Ha szeretnéd...
Címkék:
vers

Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Meghasadva
Vártalak. Jöttél, majd össze is törtél, mint a daráló a diót, mondd miért dobtál el mint egy rongyot? Szerettelek, de már nem bírom, a f...
-
Vártalak. Jöttél, majd össze is törtél, mint a daráló a diót, mondd miért dobtál el mint egy rongyot? Szerettelek, de már nem bírom, a f...
-
Kedd van. Nálam hétfő. Mindig jó volt a belső órám, a naptáram, időérzékem. Valami vagy valaki kb másfél éve összezavarta. 2020 októberében ...