"Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt."

József Attila: Óda (részlet)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Meghasadva

 Vártalak. Jöttél, majd össze is törtél, mint a daráló a diót,  mondd miért  dobtál el mint egy rongyot? Szerettelek, de már nem bírom,  a f...