Alkony
Bíborvörösre festette az eget,
levetette minden szemérmét,
hódolattal üzente a szerelmet,
mi oly régóta marta szívét.
Ennél szebben nem tud üzenni,
lángol az égbolt, nézd;neked,
fogadd őszintén, és kezdj hinni,
hogy örökké ajkán ég neved.
Alkony
Bíborvörösre festette az eget,
levetette minden szemérmét,
hódolattal üzente a szerelmet,
mi oly régóta marta szívét.
Ennél szebben nem tud üzenni,
lángol az égbolt, nézd;neked,
fogadd őszintén, és kezdj hinni,
hogy örökké ajkán ég neved.
Vártalak. Jöttél, majd össze is törtél, mint a daráló a diót, mondd miért dobtál el mint egy rongyot? Szerettelek, de már nem bírom, a f...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése