El nem csókolt vágyak

Ajkad zárt vonalán a vörös csepp,

tündököl, mint egy zamatos óbor,

és én megrészegülten szürcsölném,

ha az az ív nem lenne oly kegyetlen.


Mit vétett gyenge szívem szerelme,

kinek nem léphetek ki nem hűlő helyébe?

A végtelen spirálján távolodok tőled,

lassan már nem érzem magam nőnek.


Mire feleszmélsz, talán már késő,

addigra az én szemem sem lesz már oly fénylő,

szürke hajamban a tincsek is begubóznak,

s az el nem csókolt vágyak elhamvadnak.


2021.Október 07


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Meghasadva

 Vártalak. Jöttél, majd össze is törtél, mint a daráló a diót,  mondd miért  dobtál el mint egy rongyot? Szerettelek, de már nem bírom,  a f...