Miért ír az ember? Sokféle oka lehet. Számomra egyfajta terápia. Akár. De inkább időtöltés, amolyan hobbiféle. Mikor belevágtam, és publikáltam, kedvező fogadtatásban volt részem. Utólag úgy gondolom, már itt hibáztam. Igen, hibáztam. Miért? Mert mindig is azt vallottam, hogy mindent névvel  és arccal ellátva vállaljunk. Akinek nincs vaj a füle mögött, annak nem kell rejtőzködnie. Hát alaposan tévedtem. Bekerültem egy olyan rendszerbe, amit eleinte nem láttam át. Aztán rájöttem: kapok, ha adok. Nem a verseim minősége vagy mondanivalója volt a mérce.  Számtalan jó képességű író hagyta ott a közösséget e képmutató rendszer miatt. S az esztelen versjavítgatások miatt. Nem, nem a helyesírási hibákra gondolok. Ha van a versben ilyen hiba, a rendszer eleve nem engedi beküldeni a verset, míg azok javításra nem kerülnek.A kiskapura gondolok. A központozásra. Ami elrontható ugyan, de nehezen. Egy versnek többféle központozása lehet. ( központozás : mondatközi, mondatvégi pontok, vesszők, pontosvesszők alkalmazása. Példa: gomolygott a füst, felhő mossa a tájat.   Gomolygott a füstfelhő, mossa a tájat. Ugye mennyire más? ) A vers szerzője többnyire pontosan tudja, mikor, miért és hova tesz pl vesszőt. Ha ahhoz egy moderátor önkényesen hozzányúl, akkor elveszik az írói szándék, oda a vers. Amúgy joga sincs hozzá, kivéve ebben a közösségben. Az önkényességük miatt már sokan távoztak. Tavaly októberben az én versemet is szétszedték. Ízekre. Javaslatukra írtam az MTA-nak. (Magyar Tudományos Akadémia). Az elküldött versem helyesen volt központozva. Lehetett volna máshogy is központozni a verset, de akkor más értelmet nyer. Így az MTA munkatárs szerint mindig és kizárólag az írói szándéknak kell érvényesülnie. Hát ott, épp azt köpték szembe. Ekkor úgy döntöttem, nem kapnak több verset tőlem.  Egy év telt el, mikor egy tag javaslatára publikáltam egy novellát. Én úgy éreztem jó, de ezt mindig az olvasó dönti el. Eldöntötték. Én meg ezen felbuzdulva hetente egy novellát publikáltam. A közösségnek sok olvasót hozott. Ami ugye az oldal látogatottságát növelte, az ott felvillanó reklámok után is pénz folydogált be a tulajdonosnak, s a megosztások is jól jöttek. De van ami ezt is le tudta rombolni. Mégpedig az irigység. Az én megítélésem szerint nem minden novellám kiemelkedő, de mégis mindet sokan olvasták. Kaptam visszajelzést, hogy várják az írásaimat. Mármint a tagok, némelyik. Mások viszont egy kanál vízben megfojtottak volna. Az olvasottsági mutató miatt. Pedig semmi mást nem kellett volna tenniük, mint nekik is írni, vagy nem rákattintani az én írásomra.Ehelyett ismét megszállt a cenzúra, s törölte az egyik blogpostom. Nehogy már nyeregben érezzem magam. Politikai felhang volt az indok.Rajtam kívül még sok más blogban is, kőkemény kritika van a politikával szemben, de hát ugye azt kell megtalálni, aki olvasót, hasznot hoz a közösségnek.  Ez már legyen az ő dolguk, én több hasznot, olvasót már nem nyújtok nekik. Elég volt. A mai világ már csak ilyen álságos. Irigyeké a jövő. No ezért gondolom, hogy álnéven írni kifizetődőbb.Szélnek ereszteni az interneten, s lehet, valaki több ezer kilométerre innen, egyszer majd elolvassa. 

Szállj hát betű, szavak sokasága, s találj rá az olvasóra!