Még mindig az emlékezés napjainak vonzásában vagyok.  Sok ember még ezekben a napokban is csak azon gondolkodik, hogyan árthat. Lehet, hogy  bűn, lehet, hogy visszavet, hogy másképp ítél majd meg Ő, a Teremtő, de azt kívánom, ne kelljen odaát együtt lennem azokkal, akik ártottak nekem. Szép dolog a megbocsájtás, de van amikor betellik a pohár. Most valahogyan azt érzem, odaát is csak pihenni szeretnék. Ha engedik, Semmi karma, semmi új élet, semmi programozás. Csak lebegés. A "semmiben". Ha kell, lépcsőt sikálok, fogkefével, (már ha van ott lépcső), ha kell sziszifuszi munkát végzek, csak hagyjanak magam lenni. Néha, pihenésképpen, elmennék tanulni. Megnézni más életfilmjét. Tervezni, együtt nevetni, anekdotázni. De csak néha. És ha lehet választani, nem születnék újra embernek.Gyönyörű ez a bolygó, szeretem is, de kicsit körülnéznék máshol is. Olyan helyre kívánkozom, ahol nincs közöny, nincs könny, fájdalom, harag, gyűlölet, gyilkolás, stb. Szóval amolyan paradicsomféle. Szívesen ismernék meg olyan életformákat, akik barátságosak. Akik azt vallják, nincs alá és felérendelt létezés. Hiányozna a föld, minden gyönyörűsége, néhány ember is. De csak néhány.

2021.November 05

Vangelis -Alpha 

https://www.youtube.com/watch?v=6h0CtsG4JpU