Perzsi.•  2021. szeptember 17. 21:29

Lágy őszi szonáta

A nyárutó kopott színekkel

életet lehel a tájra,

bágyadt pislogással exponál

vadgesztenye barnát a mára.


Halkan suttog az őszi szél,

bús dallamot visz messzire,

cserepes ajkakon a méz,

beszél, bele a semmibe.


Még őriz valamennyit a melegből,

 némi vidám pillanatot is ellop,

egy-egy kacagás is felcsendül néhol,

 s a kanyarban összejön egy frivol légyott.


Az alkonyba beletrilláz egy poszáta,

még nem féli a fagyos telet,

a bérházban felhangzik a lágy szonáta,

ez minden, ami most jó lehet.


2021.Szeptember 17


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Meghasadva

 Vártalak. Jöttél, majd össze is törtél, mint a daráló a diót,  mondd miért  dobtál el mint egy rongyot? Szerettelek, de már nem bírom,  a f...